1991. április elején jelent meg a Mások újság első hivatalos száma. Az első magyarországi LMBTQI sajtótermék, a hazai melegek, leszbikusok, biszexuálisok, transzneműek, queerek és interszexek havonta megjelenő kulturális és érdekvédelmi folyóiratának megjelenése így nem csak LMBTQI-történeti, hanem sajtótörténeti pillanat is volt.

A Mások újság ötlete az első magyarországi melegszervezet, az 1988-ban megalakult Homérosz Egyesület tagjai között fogalmazódott meg először. Egy nagyobb meleg társaság tartott közös nyaralást 1989 nyarán a jugoszláviai Rab szigetén, s az ott lévők kezdtek arról gondolkodni, hogy szükség lenne egy, a hazai melegek érdekeit védő újság kiadására.

Az újságot tervezők – már ekkor a későbbi főszerkesztő, Takács B. Gábor, valamint élettársa és egyben későbbi főmunkatársa, Láner László vezetésével – innentől kezdve rendszeresen találkoztak, hogy megbeszéljék, mi is legyen az első számban. Maga a szervezés tehát még a Homérosz keretében indult, ám hamar rájöttek, hogy egy melegszervezet nem tud minden meleg témát felvállalni. Egy új, kifejezetten meleg sajtótermék kiadására szakosodott civil szervezetet hoztak tehát létre: ez lett a már 1989-ben működő, ám csak 1991-ben bejegyzett Lambda Budapest Baráti Társaság. A Lambda egyébként a görög ábécé tizenegyedik betűjére utalt, mely a nemzetközi melegmozgalom egyik korai, ma már kevésbé ismert jelképének számít.

Az újság első alkalommal – még Más címen – 1989 decemberében jelent meg, akkor még illegálisan, szamizdatként terjesztett újságként (így hívták azon illegális kiadványokat a kommunista rendszerekben, amelyeket azért írtak, nyomtattak és terjesztettek titkokban, mert a rezsim cenzúrája vélhetően betiltotta volna a közölt tartalmak terjesztését. Az újságokat házilagos módszerrel nyomtatták, leginkább ún. stencilgépeken). A terjesztés természetesen nem volt egyszerű: ezzel a módszerrel ugyanis viszonylag kis, néhány száz példányban tudták csak előállítani a lapot, s főleg csak Budapesten sikerült a személyes ismeretségeken keresztül terjeszteni (például az Ipoly Moziban rendeztek meleg bulikat, és ott osztogatták a példányokat).

A készítőket is meglepte a siker. Ők eleinte csak bizonyos időközönként megjelenő lapot terveztek, s az első szám után hónapokig nem is jelent meg újabb, ám folyamatosan kapták a leveleket, még külföldről is, hogy folytassák a munkát. Igaz, kritizálták is a készítőket a miatt, mert többen is úgy érezték, a Más név a melegek saját maguk általi megkülönböztetését is jelenthette (a szerkesztőség célja ugyanakkor annak kifejezése volt, hogy a melegek esetében mindenképpen egy kisebbségről van szó, akiknek az élete sok szempontból más, mint a többségi társadalomé).

A második szamizdat szám, akkor már MásOK néven – azt kifejezve, hogy a melegség „rendben van” – 1990 elején jött ki (Más néven ugyanis létezett már egy újság), a harmadik szám pedig 1990 márciusában, közvetlenül az első szabad választások előtt. Azon szám így – Magyarországon első alkalommal – a választásokon induló pártok melegjogi politikájáról is rövid interjúkat közölt.

A Mások ekkor egy kis időre megint szünetelt, ám az újság készítői felismerték: nem csinálhatják tovább szamizdatként az újságot. Az első, már hivatalosan (ISSN számmal) megjelent szám 1991 áprilisában jelent meg, fekete-fehérben, ekkor még A4-es méretben, összesen 20 oldalon. Az első szám például a következő témákkal foglalkozott: a főszerkesztő köszöntötte az olvasókat, majd közöltek egy levelet a romániai melegek helyzetéről. Az újságban olvasni lehetett még az egyesület nemzetközi kapcsolatairól, a sokáig szerzőként tevékenykedő, Dél-Afrikából Magyarországra költöző Ronald Woods írását a melegmozgalom történetéről, találhattunk AIDS-rovatot, olvashattunk a Los Angeles-i Gay Men’s Chorus tervezett budapesti koncertjéről, Andy Warholról és Fassbinder filmjeiről, a legendás Egyetem presszóról, s természetesen az újság „születési helyeként” is aposztrofálható Rab szigetéről.

A szerkesztőség az első szám megjelentését egy étteremben ünnepelte meg, majd nagy hévvel vetették bele magukat a munkába (a Mások innentől kezdve, egészen 2008 júniusáig minden hónapban megjelent; a szerkesztés pedig a főszerkesztő magánlakásán történt). Sokakat meglepő módon a heteró értelmiség is jól fogadta az első meleg újság megjelenését. A szerkesztők sok biztatást kaptak az általános sajtótól is (a Magyar Narancs például 1993-ban úgy fogalmazott, hogy „valóban közszolgálati szerepet tölt be ez a visszafogott hangú és ízlésű lap”, mely „megpróbálja artikulálni a meleg helyzetből fakadó problémákat”).

Az újság – a Lapker Zrt. egész országra kiterjedő terjesztése révén – hamar ismertté vált a hazai meleg közösség körében (egyébként magának a „meleg” kifejezésnek az elterjesztése is nagyrészt az újságnak köszönhető), s gyakorlatilag a kilencvenes évek végéig az egyetlen magyar meleg sajtótermék volt. Az újságot természetesen a meleg szórakozóhelyeken is meg lehetett vásárolni, hiszen kisebb coming out-nak is beillett az újság nyilvános megvásárlása.

A fénykorában – a 2000-es évek elején – mintegy tízezer példányban kiadott lap folyamatosan fejlődött. Az oldalszám fokozatosan növekedett – 64, majd 76 oldalra –, miközben az újság többször is méretet váltott (s végül a leginkább praktikus B5-ös méretnél állapodott meg). 1997 októberében tűnt fel az első színes borító, 2003-tól pedig – akkor egy képregény formájában – megjelentek az első belső színes lapok is. 2004 júliusa óta a magazin teljes egészében műnyomópapíron jelent meg, nagyrészt színesben.

Rovatainak szerkezete 1996-tól kezdve viszonylag egységes volt. Kb. 20 oldalon magyar és külföldi híreket, riportokat, interjúkat és publicisztikákat közöltek, nagyon jelentős volt a kultúra (könyv- és filmkritika, színházi ajánló, novella, kulturális hírek) aránya, Óvó hely néven állandó HIV-rovat működött, s az újság végén találhattuk meg a fontosabb információkat, meleg programokat, szórakozóhelyeket. Rendkívül népszerű volt az újság ismerkedési rovata, ahol rendszeresen több száz társkereső hirdetés volt olvasható, mivel az internet megjelenéséig nem igen volt lehetőség máshogy ismerkedni – a meleg szórakozóhelyeken és néhány kisebb közösségen, melegszervezeten kívül. Az újságban szerepeltek visszafogottan erotikus képek is; a leszbikus közösség azonban fájlalta, hogy szinte kizárólag férfiakról.

A Mások tizennyolc éves fennállása során számos ismertebb sorozatot indított: éveken keresztül Fókuszban címmel fontosabb kiemelt témákkal foglalkoztak, ám mindenképpen meg kell említeni a sokáig San Franciscóban élt Rózságh Endre legendás, 2001 és 2006 között összesen 66 részt megért Melegek, akik formálták a világot című sorozatát. Az évek során számtalan szerző dolgozott a lapnak – szinte felsorolni is lehetetlen őket.
A 2000-es évek második felétől azonban az újság folyamatosan nehézségekkel küszködött. Egyrészt megjelent az első ingyenes terjesztésű meleg lap, a Na végre!, ám a konkurencia mellett talán a legfontosabb hatása az internet elterjedésének volt, mely jelentősen visszaszorította a nyomtatott sajtó piacát. Az utolsó években állandósultak a finanszírozási nehézségek, az internet miatt fogyatkoztak a társkereső hirdetések, s a vásárlók számának csökkenésével párhuzamosan a hirdetések száma is csökkent.

A szerkesztőség végül az újság megszüntetése mellett döntött. A nyomtatott formának a 207. szám mondott búcsút, 2008 júniusában. Az újság megszűnése sokaknak fájt, s leginkább a vidéki idősebb olvasók látták hiányát. Maga az újság szerkesztése 18 éven keresztül hatalmas élmény volt, s mind Takács B. Gábor, mind Láner László hálás szívvel gondol vissza arra a rendkívül gazdag időszakra, amikor a Mások központi helyet foglalt el a hazai LMBT-közösség életében. Az emlékek azonban alapvetően pozitívak: Láner László ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy a Mások „betöltötte történelmi szerepét”. Ezt követően még öt szám jelent meg 2008 decemberéig PDF formátumban, 2009 márciusáig pedig az előző év végén létrehozott masok.hu oldalon publikáltak cikkeket.

A számok elérhetők a lap Háttér Archívum és Könyvtár által működtetett jelen archívumában és természetesen a nagyobb könyvtárakban is.