Utószó

A több évszázados LMBTQI történelmi utazás itt egyelőre véget ér. Több éves kutatómunkánk összegzéseként igyekeztünk bemutatni, hogyan éltek az LMBTQI emberek Magyarországon, hogyan jutottak el a bűntől a betegségen át az öntudatra ébredésig, a mozgalom megszervezéséig és az első Pride felvonulásig.

A középkortól szodómiának nevezett cselekedeteket bűnnek tekintették és szankcionálták a legtöbb európai társadalomban. A 19. század harmadik harmadától kibontakozó európai változások, a meleg mozgalmárok (Ulrichs, Kertbeny, majd Hirschfeld és mások) megjelenése, a lélektan és a jogtudomány érdeklődésének felébredése az LMBTQI kérdések iránt – nem véletlenül nevezik ezt a korszakot úgy: a homoszexualitás felfedezése – azt eredményezték, hogy a korábbi teljeskörű társadalmi elutasítás lazulni kezdett, és az LMBTQI emberekről elterjedt téves információk helyett a valódi kép tárult fel, az LMBTQI közösség számára pedig elindult egy, a nőmozgalmakhoz vagy az etnikai kisebbségek mozgalmához hasonló emancipációs folyamat – önazonosságuk megtalálására, kiteljesedésére és erősítésére.  

E kiadvány célja az volt, hogy ennek a történelmi és társadalmi folyamatnak a Magyarországra való hatását, a hazánkban megvalósuló „változatát” bemutassa, és szerény eszközeivel hozzájáruljon a téveszmék, a negatív előítéletek eloszlatásához és egyben a Magyarországon élő LMBTQI emberek identitásának erősítéséhez. A magyarországi LMBTQI mozgalom története alig három évtizedre tekint vissza, de láthatóan fel tudott zárkózni a haladó nemzetközi LMBTQI folyamatokhoz. A Kádár-korszak utolsó éveiben született az első civil szervezet, a Homeros Lambda, amely történelmi szerepet vitt: a szervezők saját egzisztenciális biztonságukat is veszélyeztették, hogy  megszervezzék a hazai LMBTQI közösséget. A rendszerváltás  komoly lökést adott a mozgalomnak: új szervezetek alakultak, elindultak a  közösséget célzó különféle szolgáltatások (telefonos lelkisegély, jogsegély, HIV/AIDS megelőzés, könyvtár-archívum stb.), napirendre került az azonos nemű párok párkapcsolatának jogi rendezése, piaci alapon működő szórakozóhelyek nyíltak és az LMBTQI embereket megcélzó sajtótermékek jelentek meg.

A történelmi időutazásban az ezredfordulóig jutottunk el, az 1997-es első Melegfelvonulásig, amely a magyar LMBTQI mozgalom egyik fontos mérföldköve.

Az azt követő tíz évben további eredmények születtek: Magyarország tagja lett az Európai Uniónak, az erre való felkészülés  további lökést adott az LMBTQI közösség fejlődésének. 2002-ben az Alkotmánybíróság megsemmisítette a Btk. hírhedt 199-es paragrafusát, aminek következtében azonos lett a beleegyezési korhatár a külön- és az azonos nemű párok esetén. 2003-ban megszületett az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség biztosításáról szóló törvény, amely a szexuális irányultság és a nemi identitás szerinti hátrányos megkülönböztetést is kifejezetten tiltja. Több botrányos esetben sikerült az LMBTQI közösség tiltakozásának is érvényt szerezni - jogi vagy más úton. Az évtized végén, 2009-ben törvény született az azonos nemű párok számára a házassághoz hasonló jogokat biztosító bejegyzett élettársi kapcsolat bevezetéséről, és a 2009-ben elfogadott (de hatályba nem lépett) új Polgári Törvénykönyv az élettársak számára is lehetővé tette volna a partner gyermekének örökbefogadását. Több új civil szervezet alakult: szerveződnek a szivárványcsaládok, a vidéki közösségek, a transznemű emberek. A Budapest Pride egy hónapos rendezvénysorozattá bővült. Új kulturális programsorozat is színesíti a palettát: 2013 tavasza óta minden évben nagy érdeklődés mellett szervezik az LMBT Történeti Hónapot.

Ez a folyamat azonban 2010 óta megtorpanni, sőt visszafordulni látszik. A 2011-ben elfogadott új Alaptörvény egy férfi és egy nő közösségeként határozza meg a házasságot, ezt 2013-ban a család heteronormatív fogalmával egészítették ki. A 2013-ban elfogadott új Polgári Törvénykönyv már nem teszi lehetővé, hogy az élettársak örökbefogadják egymás gyermekét.

2020 májusában, az első COVID-hullám kellős közepén, mindenféle társadalmi vita nélkül alkották meg a transznemű emberek nemének jogi elismerését ellehetetlenítő törvényt, majd az év végén a transz embereket megbélyegző alaptörvény-módosítást is elfogadott a törvényhozás. Az Alaptörvényben írták elő, hogy „az apa férfi, az anya nő”, és  megnehezítették, hogy a nem házas személyek gyermeket fogadjanak örökbe. Ugyanebben az évben megszüntették az Egyenlő Bánásmód Hatóságot is, amely korábban számos esetben kiállt az LMBTQI emberek jogai mellett.

A gyermekek védelmére hivatkozva 2021-ben betiltották annak a lehetőségét, hogy 18 éven aluliak a melegséget vagy a transzneműséget bemutató tartalmakhoz férjenek hozzá, megtiltották a társadalmi célú reklámokban az LMBTQI emberek megjelenését, valamint minden olyan iskolai programot, amely „népszerűsíti” a melegséget, a transzneműséget vagy a tranzíciót. Az „LMBTQI-propaganda” és a „genderideológia” elleni fellépés az egyik fő témája lett a 2022-es országgyűlési választásoknak, amellyel egy napon népszavazást is tartottak gyermekvédelminek hazudott kérdésekről. A referendum azonban az emberi jogi és LMBTQI szervezetek sikeres kampányának köszönhetően érvénytelen lett.

Az LMBTQI jogok korlátozása nemcsak a jogalkotásban, de a politikai diskurzusban és a médianyilvánosságban is egyre nagyobb teret kap. Szélsőjobboldali csoportok 2007-2009 között több esetben is megtámadták a Pride felvonulást, ami ellen a rendőrség nem nyújtott megfelelő védelmet. Bár a felvonulást a rendőrség ma már hatékonyan védi, neonáci parlamenti képviselők a középületekre a Pride hónap alkalmából kihelyezett szivárványszínű zászlókat letépik, megzavarják az LMBTQI rendezvényeket – a rendőrség visszafogott intézkedései mellett. 2019-ben komoly kampány és médiahadjárat indult a Labrisz Leszbikus Egyesület által kiadott Meseország mindenkié című könyv ellen, amelyet egy szélsőjobboldali képviselő egy sajtótájékoztatón széttépett és ledarált. A kormánypártok tagjai bojkottot hirdettek egy üdítőital cég ellen, amiért az #loveislove szlogennel, azonos nemű párokkal hirdette termékeit, a céget meg is bírságolta a fogyasztóvédelem. Vezető kormánypolitikusok és a kormánypárti média rendszeresen összemossa a pedofiliát az LMBTQI emberekkel.

A fenti sorokból is kitűnik, hogy az elmúlt negyedszázad is bővelkedik feldolgozandó témákban. Az előbbi felsorolást látva megdöbbentő, hogy az az ország, amelynek szülötte alkotta meg a homoszexuális szót, amely a szocialista blokk országai közül az elsők között, de a fejlett demokráciák között is előkelő helyen szüntette meg a homoszexualitás büntethetőségét, a szocialista országok között elsőként alapított meleg és leszbikus érdekvédelmi szervezetet  (Homéros), a világon hatodikként ismerte el az azonos nemű párok élettársi kapcsolatát és elsőként tiltotta meg a nemi identitáson alapuló hátrányos megkülönböztetést, az utóbbi 12 évben az európai kultúrára és a józan észre is fittyet hányva mintha visszafordult volna a büszkeségtől az üldözés irányába. Bízunk benne, hogy jelen kiadványunkkal mi is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy ez a veszélyes trend megváltozzon azáltal, hogy bemutatjuk: a kormányzati propagandával szemben az LMBTQI emberek mindig is a magyar társadalom szerves részét képezték.

A tevékenységünk ezzel korántsem ér véget: tovább folytatjuk a történelmi kutatást, a korábbi korszakokról szóló anyagok feltárását. Emellett folyamatosan gyűjtjük a hazai kortárs LMBTQI mozgalom és kultúra dokumentumait és tárgyi emlékeit, amelyek feldolgozásába és értékelésébe már a jövő generációknak is be kell kapcsolódniuk.