Az LMBTQI emberek reprezentációja a filmekben és a televízióban

Ebben a fejezetben a teljesség igénye nélkül azt próbáljuk vázlatosan áttekinteni, hogy a magyar közönség elé eljutottak-e az LMBTQI-témájú filmek a nagyvilágból, és bemutatni azt, hogy a mozgóképes médiában (mozikban, televízióban) bemutatott magyar filmekben, tévéjátékokban, tévéműsorokban hogyan jelentek meg az LMBTQI emberek.

Külföldi filmek Magyarországon

Az első kifejezetten meleg témájú filmet, az 1919-ben készült Más, mint a többiek (Anders als die Andern) című némafilmet hosszú évekig nem mutatták be Magyarországon. A filmet a német LMBTQI mozgalom egyik vezére, Magnus Hirschfeld kezdeményezésére készítették el, a rendezője Richard Oswald. Ez az egyik első olyan film, amelyben a melegek rokonszenvesnek vannak ábrázolva. Elsőként csak jóval a rendszerváltás után vált elérhetővé, letölthetővé. Nyilvánosan először a 2019-es LMBT Történeti Hónap egyik eseményén vetítették le.

A némafilmes korszakból a Stan és Pan filmek némelyikében előfordulnak LMBTQI utalások (meleg sheriff, nőnek öltözés stb.) a helyzetkomikum szintjén.

Marlene Dietrich 1930-ban készült híres filmjét, a Marokkót Magyarországon is láthatták a mozilátogatók. Amy Jolly, a búgó hangú dizőz (bárénekesnő), egy marokkói kisváros idegenlégiósok által látogatott mulatójának sztárja. Két férfi ostromolja őt szerelmével. Ebben a filmben Marlene Amy Jolly-ként több tabut is ledönt: frakkba öltözik és szájon csókol egy nőt. A legendás színésznő biszexuális volt.

A Rákosi-korszakban amerikai és általában nyugat-európai filmeket nem nagyon hoztak be. Főleg a szocialista országok filmjeit vagy a nyugati országokból származó baloldali irányultságú filmeket láthatta a hazai közönség. A mozik zömmel szovjet filmeket játszottak, amelyekben a háború, partizánok, a termelés, az ellenség elleni harc voltak a fő témák. Azonos nemű párok szerelméről, transz témáról szó sem lehetett. Ebben a korszakban televízió nem lévén, az emberek csak a mozikban láthattak filmeket.

A Kádár-korszak moziforgalmazását tekintve érezhető általában – nemcsak a meleg és leszbikus témában – a nyugati filmekkel kapcsolatos fenntartások oldódása. Külön tanulmányt érdemelne, hogy milyen szempontok szerint választották ki, mely filmeket mikor forgalmaztak Magyarországon. Az tény, hogy a filmek behozataláról a Filmátvételi Bizottság döntött. 

Akkoriban nem volt természetes, hogy a filmeket eredeti premierjükkel egyszerre tűzik műsorukra a magyar mozik is. Egyes LMBTQI filmeket a mozikban az eredeti bemutató után közvetlenül vagy 2-5 éven belül bemutattak Magyarországon (Az ifjú Törless, Halál Velencében, Kabaré, Ludwig, Egy különleges nap, Az őrült nők ketrece, Kémek a lokálban, A pókasszony csókja, Én szép kis mosodám stb.), vagy a Magyar Televízió filmforgalmazásába kerültek (Csak rá kell nézni, A kötél, Idegenek a vonaton, A bikaborjak, Érzelmek zűrzavara, Macska a forró bádogtetőn, Végzetes rágalom/Gyermekek órája). Néhány filmalkotást csak a Filmmúzeum (Tanács, ma: Károly krt. 3.) vetítésein mutatták be (Canterbury mesék, Dekameron, Salò, avagy Szodoma 120 napja stb.), nem volt ritka az sem, hogy csak jó néhány év késéssel vetítették a filmet a magyar mozik (Ritz fürdőház, Van, aki forrón szereti, Hair, Kaliforniai lakosztály), vagy csak a rendszerváltás után került a nézők elé (Portyán stb.). Néhány klasszikusnak számító meleg filmet (pl. Lányok egyenruhában, Az áldozat, stb.) egyáltalán nem mutattak be. A Múlt nyáron, hirtelen című filmet nem vetítették a mozikban, de a drámát az Irodalmi Színpadon bemutatták a hatvanas évek végén. Az iguána éjszakája című film sem került moziforgalmazásba, de a Madách Kamara műsorára tűzte a színdarab változatát a hetvenes évek elején.

A Magyar Televízióban a nyolcvanas években több filmes sorozat keretében mutattak be LMBTQI témájú filmeket (pl. a Visconti-sorozat keretében bemutatták a Ludwig-ot, Jean Marais több filmjét, Audrey Hepburn filmjei között a Végzetes rágalom címűt, a Hitchcock-sorozatban a Manderley-ház asszonyát stb.)

A nyolcvanas években az Art-hálózatokban egyre inkább vetítettek már neves LMBTQI filmeket (Fassbinder, Pasolini stb.). Igazi változás a rendszerváltással jött el, a filmforgalmazás is szabaddá vált az ideológiai kötöttségektől. A mozikban, a televíziókban, a különféle filmfesztiválokon korlátozás nélkül be lehetett mutatni bármilyen filmet.

LMBTQI téma megjelenése a magyar filmekben

A magyar némafilmes korszakból nincs tudomásunk arról, hogy valamilyen módon megjelent volna a homoerotika ábrázolása. A Horthy-korszak filmjeiben az erotika általában csak nagyon rejtetten nyilvánulhatott meg, nem volt jellemző a meztelenség ábrázolása, a szerelmes jelenetek kimerültek csókban, ölelésben. Gondoljunk csak arra, hogy már az is túlfűtött erotikának minősült, hogy kivillant Karády Katalin bokája, vagy válla a Halálos tavasz című filmben. Karády biszexualitása köztudomású volt, de ez a filmjeiben nem jelenhetett meg.

A korszakban az LMBTQI témára (férfiak női ruhában, a nemi szerepcserék vagy a homoerotika) csak a helyzetkomikum, illetve a humoros vagy annak szánt poénok formájában lehetett utalni. A Lila akác című 1934-es filmben a korszak sztárja, Kabos Gyula egy művésznő helyett fellép egy mulatóban Angelusz Angélaként, női ruhában, és női hangon énekli el a Hello, Baby! című számot. Az utolsó strófát férfihangon ismétli, a végén pedig lekapja fejéről a női parókát, jelezve, hogy ő egy nőimitátor. Ugyanennek a filmnek az elején található egy viccesnek szánt másik jelenet, homoerotikával fűszerezve. Egy átmulatott éjszaka után egy lovaskocsival tart haza a mulatozó heteró pár és a Gózon Gyula alakította barát a kocsissal. Eléggé illuminált állapotban érnek haza. A pár a búcsúzásnál csókolózni kezd, amire Gózon azt mondja a kocsisnak: „Most, mink is!”, majd szájon csókolják egymást a kocsissal. (A film egyéb érdekessége, hogy ebben játszotta első filmes szerepét a kis Ruttkai Éva.)

Az Ez a villa eladó című 1935-ös filmben Kabos Gyula és Berky Lili jelenetei egy szintén vicces helyzetből fakadnak. Berky Lili a filmben egy Antónia nevű nőt játszik, akit Tóni néninek szólítanak. Az ominózus jelenetben Tóni néni becsönget az unokaöccse villájába, az ajtót azonban a Kabos Gyula alakította titkár nyitja ki:

„Kabos: Kit tetszik keresni?
Berky: Hódy urat keresem, én a nénje vagyok, a Tóni!
Kabos: Kicsoda? Tóni?
Berky: Az, az: Tóni… Hát, maga kicsoda, mi?
Kabos: Én a Buczkó Manci vagyok.
Berky: Manci? Hát, hogy lehet egy férfi Manci?
Kabos: Hát, hogy lehet egy nő Tóni?”

és egy későbbi párbeszéd:

„Kabos: Legjobb lesz, ha a hölgyek összetolnak egy pár széket és lefekszenek, mert Hódy úr nem hiszem hogy reggel előtt hazajöjjön. (…) Az ülésre tegyenek papirost, nehogy a lábukkal összepiszkolják nekem!
Berky: Mi az, hogy magának, mi maga itt?
Kabos: Én? A szobalány.”

Hamza D. Ákos 1943-as remek filmkomédiájában, az Egy szoknya, egy nadrágban Sóvári Péter színész (Latabár Kálmán alakítja) beleszeret egy kezdő színésznőbe, de kosarat kap tőle. A színész női ruhában, dúsgazdag spanyol özvegynek adva ki magát, leckézteti meg és leplezi le vetélytársát, aki udvarolni kezd neki.

A Rákosi-korszakban az LMBTQI téma egyáltalán nem jelent meg a filmekben. Az első évek filmjeire a termelésről, a szabotáló ellenséggel folytatott küzdelmekről, az új világról szóló sematikus ábrázolás jellemző, amelyben nem volt helye az LMBTQI témának. Bár 1953 után enyhülés tapasztalható, LMBTQI emberek megjelenésére ekkor sem akad példa.

A Kádár-korszakban viszont már több példát is találunk, ahol az LMBTQI téma megjelenik – rejtetten vagy nyíltan.

Az 1958-ban készült, a Lányok egyenruhában című NSZK-francia filmdrámát – amely egy leányiskolában játszódik, és az egyik diáklány és a tanárnője között kialakuló vonzalomról szól – csak azért említjük itt, mert a rendezője Radványi Géza. Illetve az is érdekes, hogy Christa Winsloe, leszbikus írónő Mädchen in Uniform című regényéből 1931-ben Leontine Sagan osztrák-magyar színházi rendező készített már egy filmfeldolgozást, amelyet magyarra Lányok az intézetbenre fordítottak. A Radványi filmet csak a rendszerváltás után mutatták be egy LMBTQI-rendezvényen.

Az Imposztorok című Máriássy Félix film Prónay Pál naplója alapján készült 1969-ben. Egy bizonytalan és naiv ifjú joghallgató, Apostolics Béla (Iglódi István alakításában) bekerül a Prónay-féle különítményesek közé, ahol egyre bátrabb lesz. Nagy hatással van rá a mentora, Kőrössy Imre (Huszti Péter), aki egyre több mindent megtanít neki, és egyes gesztusokból kitűnik, a két férfi kapcsolatában több rejlik, mint egyszerű barátság. Ezt egy harmadik szereplő, Szentirmay Tibor (Bálint András alakításában) féltékenyen figyeli, és tulajdonképpen egy rejtett szerelmi háromszög alakul ki, amit Szentirmay öngyilkossága is kiemel. A film fő cselekményszála, a királypárti Lajtabánság és az őrült Prónay (Tomanek Nándor) ámokfutása mellett a film mellékszála akkor varródik el, amikor Apostolicsot ártatlanul feláldozzák az ügy érdekében. A film a Kádár-kornak megfelelően erősen átpolitizált, a homoszexualitás, mint az imposztorok negatív fokozása jelenik meg – a Horthy korszak különítményesei gátlástalanok, rablók, gyilkosok, imposztorok és még homoszexuálisok is…

Fábri Zoltán 1971-ben forgatta a Hangyaboly című filmet, amely Kaffka Margit azonos című regényéből készült, és egy apácazárdában játszódik, ahol az új rendfőnöknő választásának lázában ég a társaság, miközben a fojtogató légkörben több dráma bontakozik ki: a papba beleszerető nővér és a fura zárdai közösségből menekülő másik apáca drámája mellett a film jelentős szála, hogy Virginia nővér (Törőcsik Mari) vonzalma bontakozik ki egy rendtársa, Magdolna nővér (Vass Éva) iránt, de a beteljesülés elmarad. A korszak legnagyobb magyar színésznői (Törőcsik Mari, Fónay Márta, Vass Éva, Makay Margit, Pap Éva) játéka teszik még izgalmasabbá a filmet.

Képzkocka a Herkulesfürdői emlék című filmből (Wikimedia)

A Magánbűnök, közerkölcsök (1976) című Jancsó Miklós által Olaszországban rendezett olasz-jugoszláv film Rudolf trónörökös és Vetsera Mária rejtélyes halálának egyik sajátos feldolgozása. A film a lázadó Rudolfot orgiák sorozatán kíséri végig, Vetsera Mária bárónőt interszexként ábrázolja. A sajátos, jancsói világban a homoszexualitás a lázadás, a szabadság szinonimája. Ahogyan a rendező nyilatkozta: „a szerelem bármilyen formája nem más, mint a szabad ember egyik aspektusa, egyik arca.”

Az erotikus filmet Olaszországban pornográfia vádjával egy időre be is tiltották. Magyarországon a moziforgalmazásba állítólag azért nem került, mert maga Kádár Jánosné erkölcsileg kifogásolta. A magyar bemutatóra csak a nyolcvanas évek végén került sor.

1976-ban készült, és egy évvel később mutatták be Sándor Pál Herkulesfürdői emlék  című filmjét, amely 1919 decemberében játszódik egy határmenti szanatóriumban. A bukott Tanácsköztársaság egyik kulcsfigurája, Kövesi János nőnek öltözve, Galambos Sarolta néven rejtőzködik a csendőrök elől, és át akar jutni a határon az egyik nővér segítségével. Az átöltözés itt formai megoldás, abban is segít, hogy a nőnek öltözött férfi rálásson a született nők világára. Sándor Pál egy későbbi, 1980-ban készült filmjében, a híres Ripacsok címűben, egy rövid jelenetben feltűnik egy meleg férfi.

Egymásra nézve - Beszélgetés Galgóczi Erzsébettel a Kisalföldben, 1982 (Arcanum)

Galgóczi Erzsébet Törvényen belül (1980) című kisregénye alapján készült Makk Károly nagy feltűnést keltő filmje, az Egymásra nézve 1982-ben. Ez volt az első olyan filmalkotás, amelyben a leszbikus szerelem beteljesedik, és egy ideig segít átvészelni a nehéz időszakot, majd tragédiába torkollik.

Szalánczky Éva (Jadwiga Jankowska-Cieslak) az igazságkereső újságíró állást kap a szerkesztőségben és egymásba szeretnek egy kolléganőjével, Kismányoki Líviával (Grażyna Szapołowska), aki házasságban él egy katonatiszttel. Kettejük viharos szerelme bontakozik ki a nyomasztó ötvenes években Magyarországon. A kiváló rendező remekül érzékelteti a Rákosi-korszak hangulatát, és ráérzően tudja ábrázolni a korszakban fellángoló leszbikus kapcsolatot és az akkor élt leszbikusok rejtőzködő világát is.

Egymásra nézve, Makk Károly 1982-es filmjének jelenetképe, Grazyna Szapolowska és Jadwiga Jankowska-Cieslak. Fotó: Kende Tamás (Országos Széchényi Könyvtár Diafilm- és Fotótár)

A két főszereplőt két kiváló lengyel színésznő alakítja. A főszereplők választásában az is szempont volt állítólag, hogy a két nő ne értse a magyar nyelvet, és ezáltal pontosabban tudják ábrázolni a kívülállás élményét. Az Évát játszó Jadwiga Jankowska-Cieslak Cannes-ban a legjobb színésznőnek járó díjat kapta, Makk Károly pedig a legjobb rendezésért az újságírók különdíját nyerte el.

A film egyébként nagy visszhangot váltott ki, bizonyosan segített abban, hogy a közvélemény sokkal megértőbben tekintsen egy rejtőzködni kényszerülő kisebbségre, az érintettek számára pedig reményt és erőt tudott nyújtani az önazonosságuk erősítéséhez.

Galgóczi Erzsébet 1930-1989 - Inkább fájjon portréfilm

Az egyik emblematikus jelenet, amikor a padon csókolózó leszbikus párt igazoltatja a rendőrség. Lívia személyi igazolványában szerepel, hogy házas, a következő párbeszéd zajlik le:

„Rendőr: Maga férjes asszonyként miért keveredik ilyesmibe?
Lívia: Az az én dolgom!
Rendőr: Ha még egyszer ilyesmin kapjuk magát, meg fogjuk mondani a férjének és a szerkesztőjének, megértette? Most pedig menjen haza!
(Évának) Maga velünk jön!
Éva: Inkább a barátnőmet vitték volna haza. Kint lakik a francban, a város másik végében.
Rendőr: Majd csak talál taxit.”

Makk Károly már a rendszerváltás után 1994-ben Németországban rendezett egy HIV/AIDS témájú tévéfilmet is, Eine Mutter kämpft um ihren Sohn (Egy anya harca a fiáért) címmel, amelyet Magyarországon még nem mutattak be. Egy fogorvos bevallja a családjának, hogy homoszexuálisként kettős életet él és HIV-vel él. Felesége és a barátai, mindenki hátat fordít neki, kivéve a saját édesanyját.

A korszak másik jeles filmrendezője Szabó István filmtrilógiája két darabjának is van meleg vonatkozása. Az Oscar-díjas Mephisto (1981) című film a hatalom és művész viszonyát vizsgálja. Az irodalmi művet Klaus Mann (Thomas Mann fia) írta, és a főszereplőt Gustaf Gründgensről mintázta, akivel egy időben romantikus kapcsolatban is állt. 1936 és 1946 között Gründgens a híres német színésznővel, Marianne Hoppe-val élt levendulaházasságban, noha köztudomású volt, hogy Gründgens meleg. A náci Németországban üldözték az LMBTQI embereket, Grüdgensnek nem esett bántódása, mert a nácik eltűrték a színészt jó hírneve miatt. Az 1985-ben elkészült Redl ezredes pedig egy tehetséges vasutasgyerek karrierjét mutatja meg, aki az Osztrák-Magyar Monarchia kémelhárításának élére kerül, és lesz hadititkok kiszolgáltatója az oroszoknak. A hazaáruló kémfőnök homoszexuális.

A nyolcvanas években két dokumentumfilm is foglalkozott az LMBTQI témával: Mész András 1985-ös Bebukottak-ja a fiatalkorúak börtönében raboskodó fiatalemberekről szól, ahol a csicskáztatás és a nemi erőszak szinte mindennapos jelenség, szimbóluma a zárt közösségekben kialakuló kegyetlen hatalmi játszmáknak. Dobray György filmjében – K1 - Film a prostituáltakról (Rákóczi tér) (1988), – női ruhában strichelő férfi prostituáltak is szerepelnek, akik mesélnek arról, hogyan élik meg „másságukat” és a prostitúció kemény világát.

Néhány évvel később, 1988-ban készült el Tímár Péter Mielőtt befejezi röptét a denevér című filmje, amelyben egy tragikus családi drámát látunk. A középkorú pénztárosnő (Bodnár Erika), aki a kamasz fiával (Csontos Róbert) él együtt, megismerkedik egy szuggesztív férfivel (Máté Gábor), aki lenyűgözi. Odaköltözik a nőhöz, de kikezd a kamaszfiúval is. Az asszony először kirúgja a férfit, de csakhamar visszafogadja, mert úgy gondolja, ez az utolsó esélye a szerelemre, sőt a fiát is próbálja rávenni, hogy ne utasítsa el a férfi közeledését, mert így legalább velük marad. Itt a homoszexuális férfi egy pszichopata ragadozó, ugyanakkor homoszexualitásával viaskodó, mégis nyomasztó manipulátor.

Szabó Ildikó 1987-es Hótreál című filmjében – amely a nyolcvanas évek magukkal mit kezdeni nem tudó fiataljainak kiúttalanságát, tehetetlenségét igyekszik ábrázolni – is megjelenik egy szomorú, csalódott meleg szereplő.

Az 1990 után készült filmek 

A rendszerváltás után a magyar film szerepe is megváltozott. A Magyar Televízió filmes megrendelései megszűntek, a romló gazdasági helyzet miatt csak szerényebb forrásokkal gazdálkodhatott a magyar filmipar, amelynek kellett egy kis idő, amíg újra magához tért. Több filmben is megjelent az LMBTQI tematika.

Az Édes Emma, drága Böbe (1991) című Szabó István film a rendszerváltáskori Magyarországról szól, két orosztanárnő reménytelennek tűnő útkeresését mutatja be az átalakuló országban. A zűrzavaros időszakban a két nő csak egymásra számíthat, egymásra utaltságuk egészen közel hozza őket egymáshoz.

Szomjas György amatőr szereplőkkel játszatja el az 1995-ben készült Csókkal és körömmel című filmjét. A fura történet Angi, egy budapesti munkásnegyedből származó, független életvitelű, szociális munkás és Ildikó, a férjétől nemrégiben elvált fiatal anya szerelmi kapcsolatát meséli el. A két nő egymásra találása után együtt járnak az Angyal bárba. Kialakul egy szerelmi háromszög, ami tragédiához vezet.

Esterházy Péter híres művét (Tizenhét hattyúk) alapul véve, a húszéves cigánylány, Csokonai Lili archaikus nyelvezetű naplója – amelynek mondatai Lázár Kati előadásában hangzanak el a filmben – alapján tárul föl a néző előtt egy melodráma és szerelmi háromszög-történet Sólyom András 1996-os Érzékek iskolája című filmjében. A főszereplő Gryllus Dorka.

A kilencvenes években két érdekes dokumentumfilm is készült a Romániából érkezett, Budapesten prostitúcióból élő fiúk sorsáról. A szabad világban könnyű pénzkereset reményében a romániai kilátástalanságból és nyomorból Budapestre utaznak fiatal – főleg heteroszexuális – fiúk, hogy itt a Dunakorzón férfiaknak ajánljanak szexuális szolgáltatásokat. Pálfi Balázs és Lázs Sándor 1993-ban készült filmje, a Testi munka ezeknek a fiúknak a kiszolgáltatott és tragikus helyzetét mutatja be. Csakúgy, mint Méry Zsuzsa 1999-es filmje, a Bulandzsiuk. A román kifejezés „fiatal semmirekellő”-t jelent eredetileg, de a korszakban így nevezik egymást azok a román fiúk, akik Budapesten próbálnak munkát találni, de az nem sikerül, és a Népligetben, a Dunakorzón, a Nyugati pályaudvaron, valamint a fürdőkben kínálják magukat a meleg és biszexuális férfiaknak.

A kilencvenes évek végéről mutat szokatlan képet Mundruczó Kornél Nincsen nekem vágyam semmi című filmje, amelyben a főhős, a vidéken élő Brúnó többes életet él egy szerelmi négyszögben. Marival, a szerelmével lakik vidéken a hétvégeken. Hétközben Ringóval, a barátjával lóg és még van egy fizetős idősebb szeretője is. Az állandó hazudozásból, színlelésből, illúziókból álló élete előbb-utóbb összeomlik… A 2000-es filmfesztiválon vetítették.

Katrin Kremmler sok humorral átszőtt kisjátékfilmjének (Mihez kezdjen egy fiatal leszbikus a nagyvárosban, 2000) főhőse bolyongva keresi a párját Budapest utcáin, végül ott lel megmentőjére, ahol nem is remélné. A Budapesti Leszbikus Filmbizottság nagysikerű első filmje a 2000-es és a 2003-as Fesztivál programjában is szerepelt, illetve a 2014-es LMBT Történeti Hónap keretében is levetítették, a Filmbizottság retro program részeként.

Mihez kezdjen egy fiatal leszbikus a nagyvárosban, filmplakát (Labrisz Archívum)

Tévéfilmek, televíziós műsorok

A Magyar Televízió a rendszerváltás előtti időszakban komoly megrendelője volt a Magyar Filmgyártó Vállalatnak, és ezáltal a világ- és magyar irodalom számos remekművének filmes változatát készítették el ebben az időszakban.

A már említett Alfred Redl ügyét tévéfilmen is feldolgozták az 1977-ben készült Operabál 13 című tévéfilmben, amelyet Esztergályos Károly rendezett. A homoszexuális katonatisztet Bárdy György alakította.

1983-ban készült el, de csak 5 évvel később mutatták be a Hungarian Dracula című tévéfilmet, amely az ötvenes években játszódik. A háború előtt Hungarian Dracula néven külföldön sikeres profi bokszoló az 1950-es évek elején egy gyárban dolgozik. 1953-ban kémkedés vádjával letartóztatják, de Sztálin halála után az államvédelem is gyengül, váratlanul szabadlábra helyezik az egykori boxolót. Az állását mégis elveszíti, és nappal szenesemberként, este egy mulatóban erőművészként dolgozik. Itt a lokálban fellép egy nőies meleg szereplő is.

Váradi Hédi utolsó filmszerepét az Egy gazdag hölgy szeszélye című 1987-es tévéfilmben alakítja. A gazdag nő hazalátogat Budapestre, és a margitszigeti szállóba invitálja egykori osztálytársnőit, a múlt felidézése azonban sebeket tép fel, a történet tragédiába torkollik. Az egyik volt osztálytársat Gobbi Hilda játssza, akit Lajosnak szólítanak és aki sikertelen házasságáról számol be – vélhetően leszbikus.

A nyolcvanas években több tévésorozatban is feltűnnek LMBTQI karakterek. Az 1985-ös Kémeri sorozat ötödik részében Bőröndi Tamás játszik egy finomkodó meleg fiatalembert, aki az egyik jelenetben nőimitátorként is fellép egy estélyen. E meleg fiatalemberrel cserél szerepet az epizódban a főszereplő, Székhelyi József, és bújik a meleg szerepbe (és játssza kissé túl azt), hogy leleplezzen egy menekülők kiszolgáltatott helyzetével visszaélő bűnbandát. A Linda című krimisorozat 1984-ben adásba került első részében Balkay Géza alakít egy meleg férfit, akivel a nyomozónő (Linda, azaz Görbe Nóra) az Egyetem presszó teraszán beszélget. Az 1987-től több mint tíz éven át futó, szintén nagy sikerű szappanoperában, a Horváth Ádám rendezte Szomszédokban a fodrászüzletben dolgozó Oli úr karaktere sok vitát váltott ki. Többek véleménye szerint Bajor Imre selypítősre, affektálósra és sértődősre vett meleg karaktere a meleg férfiakkal szembeni negatív előítéleteket inkább erősíthette.

A tévéjáték műfaja (színdarabok műteremben való feldolgozása) is nagy sikert ért el a korszakban, a világ- és magyar irodalom drámáinak számos remekét dolgozták fel így. Néhány közülük érintette az LMBTQI témát: A Tribádok éjszakája című klasszikus Strindberg mű 1993-as tévéjáték változatában Eszenyi Enikő, Básti Juli és Andorai Péter jelenítik meg a szerelmi háromszöget.
A Magyar Televízió műfajteremtő volt a szórakoztató tévéműsorok, kabaré-összeállítások bemutatásában is. Az LMBTQI téma ábrázolása azonban – az előadók magas színvonalú teljesítménye ellenére – megmaradt a hétköznapi viccek, az átlagemberek közhelyeinek szintjén, amelyben az LMBTQI emberek inkább a gúny tárgyai, mint egyenrangú polgárai a társadalomnak.

Az 1979-es szilveszteri műsorban leadták a nagysikerű Disco, disco… magyar paródiáját, ahol pl. Harsányi Gábor alakította, női ruhában Amanda Leart, a korszak popikonját. Az egy évvel későbbi szilveszteri műsor hatalmas, azóta sem múló sikerévé Csehov Három nővér című színművének paródiája vált, amelyet Körmendi János írt, és a címszerepeket Körmendi mellett Márkus László és Haumann Péter játszották. Itt a siker a számos remek poénnak, valamint a művészek ízléses alakításának is köszönhető.

A Favágók című kabaréjelenetben két munkás fűrészel egy hatalmas rönköt, és közben belépnek újabb főnökök, akik munkagyorsító és -újító ötleteikkel a favágók idegeire mennek. Az egyik főnök karaktere (Gera Zoltán játssza) nőiesen gesztikulál „Feküdjenek le nekem!”- mondja és az az újítása, hogy a munkások fekve fűrészeljék a rönköt. 

Kállai István Micsoda pályázó! című kabaréjelenetében a cégvezető unokaöccsének akarnak egy állást biztosítani, de előtte meg kell hirdetni nyilvánosan. A jelentkezőknek elfogadhatatlan feltételeket ajánlanak: sok munka, kevés fizetés, áldatlan állapotok, távolság, hátha nem lesz jelentkező. Az egyik pályázó (Körmendi János) azonban nem tágít, minden rossz feltételt elfogad, legvégül még azt is – miközben jellegzetesen hátrasimítja a haját –, hogy a munkahelyen hetekig egy férfival kell összezárva lennie.

Gálvölgyi János több paródiájában is ölt női ruhát (Zenebutik, Van benne valami, Felvonulók kérték stb.), ám ezek egyáltalán nem sértőek az LMBTQI közösség tagjaira nézve.

Alfonzó a billiárdozókat parodizálja. Egy öregúr, egy bajnok, egy amatőr, végül egy „férfi, aki nem egészen férfi”, aki közben nézegeti magát a tükörben, méregeti a billiárddákót stb. 

Walter Béla Mellékhatás című jelenetében a körzeti orvos (Sinkovits Imre) páciense (Szombathy Gyula) hosszúhajú, nőies meleggé válik az egyik gyógyszer (a „Lapidus cseppek”) mellékhatásaként .

A Szeszélyes évszakok című tévéműsor a nyolcvanas és kilencvenes években nagy népszerűségnek örvendett. E műsor népszerű blokkja a Matildka és Amálka volt – Máthé Erzsi és Tábori Nóra klasszikus párosa. Az egyik jelenetben az alábbi párbeszéd hangzik el:  

„Matildka: Bizonyára olvasta, hogy egy 21 éves uruguayi tornatanárnőt nőből férfivá operáltak. A műtét után rögtön be is sorozták katonának. (…)
Amálka: De kár, hogy nálunk nincs ilyesmi, legalábbis, ami a mi családunkat illeti…
Matildka: Miért, maga szeretne férfi lenni?
Amálka: Ugyan! Nem rólam van szó. Az uramról!
Matildka: Szeretné, ha az ura nő lenne?
Amálka: Ugyan! Azt szeretném, ha újból férfi lenne!”

A rendszerváltás után az 1991-es szilveszteri tévéműsorban jeles magyar férfiszínészek és énekesek (Körmendi János, Gálvölgyi János, Sztankay István, Koós János, Mikó István és mások) öltöttek női ruhát és adtak elő egy drag show-t.

Természetesen lehetne még sorolni a példákat, de reményeink szerint a fentebb sorolt példák érzékeltették, milyen képet kaphatott a közvélemény az LMBTQI emberekről az évezredforduló előtti évtizedekben a filmekben, televízióban.

Előző Következő